Címkék

Utolsó kommentek

  • jaromil: http://www.engelvoelkers.com/hu/xii-keruelet/gyoenyoer%C5%B1-angol-st%C3%ADlus%C3%BA-villa-%C5%91s... (2012.03.07. 19:55)
  • nahima: muti! :) (2012.03.06. 22:52)
  • judajj: pedig az se értelmetlen. az üres járat. (2012.03.03. 12:30)
  • nahima: jesszjessz (2012.03.01. 15:03) próba
  • shsgh: próba (2008.05.21. 19:02) próba
  • Utolsó 20

Linkblog

2012.03.01. 01:36 | jaromil | 1 komment

Van egyfajta kényszer. Ami azt illeti többféle kényszer is van, van bennem, habár nem nevezném magam kényszeresnek.

Igaz észrevettem magamon, hogy megigazítok dolgokat teljesen idegen helyeken. De ha vissza is rakom a hipermarket polcán rossz sorba keveredett joghurtot a helyére, az mit sem befolyásol.  És ezzel nem is lenne olyan nehéz együtt élni. Az viszont sokkal kínzóbb, hogy képtelen vagyok megállni. Azt hiszem gyerekeknél ezt nevezik hiperaktivitásnak. Csak én nem rohangálok teljesen körbe-körbe, legalábbis nem teljesen feleslegesen. De nyomaszt, ha nem mozgok, ha nyugodt körülöttem minden. Ha épp nem temet be a munka, és nincs reggeltől estig órám, az olykor maga a mámor. Mikor már összecsuklanék, és egyszer csak csettintésre békén hagy a világ. Akkor akár órákra is kielégít a kanapé. Aztán keresni kezdek valamit, ami leköt. Kínzom egy kicsit a macskát, vagy főzök, ha van kire. Vagy a futok, de azért annak vannak határai. Ha végletekig kínzom magamat, akkor is csak néhány órát sikerül kibekkelnem. És ha ez a nyugalom napokig kitart, akkor nyomasztani kezd, hogy valami nincs rendben. Hogy megállt a világ, és soha többé nem fog megmozdulni. És akkor esélyem sincs előrébb jutni. Hogy hova és miért kellene azt nem tudom. Olyan mintha hiába érnék el bármit, nem kerülne mellé a papírra pipa, csak egy kacsacsőr. Aztán kell rögtön egy új cél, ami nagyobb, ami magával sodor, és nem hagy nyugton. Egyre többet tanulni, egyre elvontabb elméleti tárgyakat. Nagyobb dolgokban venni részt. Forradalmat vezetni. Lefutni a maratont, vagy bázis ugrani Kuala Lumpurban. Túlélni egy halálos trópusi betegséget. Bevenni 1500 mikrogramm lizergsavat, és találkozni a felettes énnel. Motorral bejárni Dél-Amerikát. Több pénzt keresni. Nem azért hogy legyen, csak mert az is valami. Alkotni valamit. Filmet rendezni, megnyerni valami éneklős műsort, vagy elkészíteni a fotót, ami megmenti a világot. Ültetni egy erdőt. Mindegy mit, csak legyen nagyobb, mint ami előtte volt. Persze lehet ez csak megalománia, de ami előbb van az a kényszer. Az írás pedig a kanapé.

Címkék: ego

A bejegyzés trackback címe:

https://xibalba.blog.hu/api/trackback/id/tr724283433

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

judajj 2012.03.03. 12:30:36

pedig az se értelmetlen. az üres járat.
süti beállítások módosítása